Nyaktekercs és hantmadár

Ma reggel egy énekesrigók, erdei pintyek vegyeskara fogadott Bocskaikertben. A vasút mellett még egy csicsörke is megörvendeztetett (idén az első!), sajnos csak rövid ideig, a teleobjektív felszerelését már nem várva meg.

 Valamivel türelmesebb volt az a citromsármány, amelyet a vasúti átjáróban kaphattam lencsevégre:

 Az út menti fasorból egyszercsak különös hangot hallottam. Kissé a zöld küllő kiabálására emlékeztetett, viszont kevésbé magasabban és jóval hosszabban szólt. Kerestem, kerestem a hang forrását, míg aztán megpillantva a madarat, megoldódott a "rejtély": Egy nyaktekercset hallottam! A harkályfélék közül ez az egyetlen vonuló faj, és bár nem számít kifejezetten ritkának, nekem eddig mindössze egyszer sikerült belebotlanom Debrecenben.

 Most viszont még fotózhattam is!

 A téeszhez vezető út melletti sóderkupacon most is mutatkozott hantmadár, ráadásul nem is egy. Hogy ne legyenek ellenfényben, kerültem egy nagyot és így remek fényben közelítettem meg az élőhelyüket. Akkor derült ki, hogy legalább öt hím vívja itt a revírharcát! A legvehemensebbek körberepülve büszkén mutatták a fajtársaknak vakítóan fehér farcsíkjukat, amit az énekükkel együtt bizonyára rendkívül riasztó fegyvernek gondoltak. Számomra viszont inkább látványosságot és nagy élményt jelentett, hogy ezeket a mutatós kis madarakat most viszonylag közelről figyelhettem és fotózhattam.
A röpkép készítése egy ilyen izgága madárról - az én felszerelésemmel - persze még így sem könnyű feladat:

Hogy mennyire tetszetős kis madárka is őkelme, azt az alábbi fotó jobban igazolja:

 Visszafelé ballagva újra "belebotlottam" a nyaktekercsbe! Ezúttal egy kissé alacsonyabb ágon ülve kiabált, így újra kattoghatott az exponálógomb!