A címben szereplő bölcsességet már két napja is megállapítottam. Most is úgy gondoltam, érdemes lesz a Tócóvölgy növényeit szemügyre venni. A Gyékényesben azért egy szarka úgy döntött, hogy ő bizony szerepelni akar a mai naplóbejegyzésemben. Nem akartam csalódást okozni neki:
Az viszont már kifejezetten örömteli felfedezés volt, hogy az öldöklő aszat (Cirsium furiens) 11 példányát itt is megtaláltam. Aztán a "régi" termőhelyén, meg a Másik laposon is leltem jó pár tövet ebből a védett növényből. A levele árulkodik, hogy miért is hívják öldöklőnek, latinul meg haragosnak ezt az aszatfajt:
Sajnos virágzó példányt még nem találtam, ám ez a szamárkóró képre kívánkozott. Ugyan nem védett és nem is ritka, mégis hordoz (nem is kevés) esztétikumot...
Aztán persze a szamárkenyérre is koncentráltam. Legalább 45 tövet leltem belőle a múltkori helyen, ami nekem legalábbis igencsak rendkívüli. Nem tudtam megállni, hogy újabb fotókat készítsek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése