Víztaposók nélkül

Végre kijutottam a TKM-tározóhoz is! Augusztus vége lévén joggal bíztam abban, hogy vékonycsőrű víztaposóra is bukkanok majd, ám ezúttal nem volt szerencsém. Sok madaras élmény azonban így is akadt. A Városréten a sárándi juhásszal is találkoztam, aki mesélte, hogy a villám néhány méterre csapott csak le tőle a múlt héten és ez már a harmadik ilyen esete volt életében. Szerencsére megúszta most is... A tározóról nem tudott információval szolgálni, mert a sok víz miatt mostanában nem járt arra legeltetni. Így aztán rám várt a felderítés:-)

A gátról búbos vöcskök, tőkés és kanalas récék, szárcsák kerültek szem elé először. A nádban pedig mozgolódott valami: egy cserregő nádiposzáta! A nap is kisütött, így bátran próbálkozhattam a nem túl távoli madár felképezésével:

A várva várt víztaposók tehát elmaradtak, de hogy mégis legyen limikolás élményem, arról az alábbi szürke cankó gondoskodott. Csak keresztülrepült előttem, miközben jellegzetes hangját is hallatta. Hogy honnan repült fel, nem tudtam kideríteni, pedig később még füstös cankóval is találkoztam hasonló módon.

 (De annyi a vízállás, pocsolya mindenfelé, hogy bárhonnan jöhetett.)

A hattyúk jelenléte már megszokott, most is egy pár mozgott a tavakon, meg egy másik legalább három fiókával. 

Ezúttal is egy röpképpel próbálkoztam:

Azért a récék között is akadt valami érdekes: egy kontyos réce. Nem ritkaság itt a tározón, de azért mindennaposnak sem nevezhető:

A gázlómadarak közül vörös gémmel és bakcsóval is találkoztam még, no meg néhány nagy kócsaggal, de a leggyakoribb most is a szürke gém volt:

A tározó dél gátjáról még egy sárszalonkát is sikerült felrebbentenem. Gyorsabb is lehetett volna a reflexem, így azonban csak egy ilyen röpképet tudtam összehozni: 

Cankók közelről

Ezúttal is a Tócó nyugati ága felől közelítettem meg a vízállást. Ennek az volt a fő oka, hogy most délután tettem látogatást a sirályoknál, ekkor pedig már innen van jó fény a megfigyelésekhez. Ilyenkor már valamivel lustábbak is a sirályok, így aztán aránylag nem túl nagy távolságból fotózhattam is a madarakat. 

Főleg fiatal sárgalábú sirályok voltak:

De azért akadtak öreg példányok is:

Amikor megunták a jelenlétemet, akkor ímel-ámmal csak szárnyrakeltek, de aztán hamarosan visszatértek. Viszont ez jó alkalom volt a röpképek készítésére:

Ezen a képen mintha két külön fajt látnánk, pedig csak a sárgalábú sirály öreg és fiatal példánya látható együtt:

A Tócó partján egy tövisszúró gébics is kíváncsiskodott:

Egyszercsak egy furcsa csőrű sirályt is észrevettemí. Ilyen rendellenességek nem ritkák a sirályok között. Ki tudja, talán összefüggésben lehet az életmóddal, vagyis a sok szemétben turkálással:-)

Addig-addig lestem a sirályokat, hogy majdnem elkerülte a figyelmemet valami más. Előttem ugyanis erdei cankók álldogálltak a vízen, nem is túl messzire:

Bár immár csaknem egész évben látható a Tócó környékén erdei cankó, igazán emberi távolságból csak ritkán tudom őket fotózni, így most is kihasználtam az alkalmat. 

A vízálláson immár tizenkilencre nőtt a gólyatöcsök száma is, az erdei cankók is legalább egy tucatnyian voltak.

Gulipánok

Ma a vízállást nyugat felől vettem szemügyre. Szépen gyűlnek a nagysirályok, a legizgalmasabb mégis az két gulipán volt, amely felrepülve a vízről, egy nagy kört tett a fejem fölött. Igazán fotogének voltak:

Behálózva

Tegnap délután és este hatalmas vihart éltünk át/túl. Rudabányától hazáig vert bennünket az eső és a jég, miközben hatalmas villámok csapkodtak körülöttünk. Ehhez képest ma reggel teljesen szélcsend és napsütés fogadott, amikor meglátogattam a szeméttelep melletti vízállást. A madarak között ezúttal semmi rendkívüli sem akadt (a szokásos sirályfajok, erdei cankók, gólyatöcsök kivételével), így aztán figyelmem inkább az apróbb lények felé fordult. Számtalan alkalommal gabalyodtam már itt bele pókhálóba, de szélcsendes időben nem sokszor láttam a nyolclábúak alkotásait. Most a keresztespókokat próbáltam hát lencsevégre kapni. Makroobjektív nélkül, 400-as telével és 1,4Xezővel ennyit sikerült kihoznom a témából:

A fenti kép "kivágva":

 

Ez pedig félellenfényben:

Szenzációk nélkül

Ma délután a Lovász-zugi tavakat derítettem fel. Tavaly ilyenkor számos limikolával örvendeztetett meg az ülepítő területe, most viszont ilyesmire aligha számíthattam. Nem is tévedtem: a tavak közül az utolsó kettő nincs benádasosva, ezeken viszont nem nagyon vannak zátonyok és iszappadok, amiket a partimadarak kedvelnek. Ráadásul olyan sok belvíz, tócsa, időszakos vízállás van most mindenütt az országban, hogy aligha lenne unikális vonzerő számukra a Lovász-zugi tórendszer. Egy sáfránylepkébe belebotlok útközben, e fajt ritkán látom leszállva, gyorsan kihasználom hát a pillanatot: (Ha valaki pontosabban határozná a fajt, akkor segítsen bátran! Én először simán citromlepkének gondoltam...)

A tavak szinte unalmasak: néhány tőkés réce, pár szárcsa, meg egy vízityúk jelent csak némi életet. Az ezután észlelt feketenyakú vöcsök már kifejezetten "jó fajként" kerül feljegyzésre a madarásznaplóba. Az alig két méterre lévő nádasban viszont valami mozgolódik. Foltos nádiposzáta! Nem nagyon törődik velem, így amikor újra "napvilágra kerül", próbálom megörökíteni a nádi énekest. 

Utólag kiderül, a kósza próbálkozásból elég tűrhető kép lett:

Egy fiatal tövisszúró gébics már jóval távolabbra várt csak be. Mivel nem tülekedtek az objektív elé a madarak, ezért ő is befért ma a kínálatba:

Közben már késő délután lett. A szeméttelep légvonalban nincs messze, ami azt jelenti, hogy szerencsés esetben az odavezető dűlőúton 5-6 perc alatt átérnék, így még jó fényben ránézhetnék a sirályokra is. Meg is próbálom, de csak lépésben haladva tudom kerülgetni a pocsolyákat, végül alig 150 méterre a "céltól" akkora sártenger kerül elém, hogy nem tudok továbbmenni. Nem kockáztathatom, hogy itt leragadjak, még a megfordulás is nehézkes. Az offroad kitérő közel félórámba kerül, így inkább hazafelé veszem az irányt, és nem indulok el a városon keresztül a Vértesi útra. Majd legközelebb...

Kormos szerkők Debrecenben

Napkelte után néhány perccel már a szeméttelep melletti vízállás szélén kuporogtam a lessátramban. Még tegnap határoztam el, hogy amennyiben képes leszek időben felkelni, megpróbálkozom egy újabb fotózással. Még a fények nem voltak tökéletesek, amikor kisebb termetű madarak jelentek meg a víz fölött. Szerkők, méghozzá kormos szerkők voltak, velük azért nem mindennap találkozik az ember Debrecenben! Ráadásul öt példányos csapat volt, ahogy a lessátor ablakán kémlelve ki tudtam venni. 

Ezt még a kevés fényben is muszáj volt dokumentálni:

A sirályok viszont nem nagyon akartak közelebb fáradni. Maradtak témának a gólyatöcsök:

Az idő sajnos gyorsan telt, és bár ezt a sirályos vitát sikerült lencsevégre kapni, a tervezett "szuperközeli" kép csak nem akart összejönni:

Még a legkisebb távolságra ez a madár merészkedett a sátortól. Egy öreg példány azért a sárgalábúak között is szebben mutat, de azért ilyen közelről még a fiatalok is érdekesek:

Épp a sátrat bontottam, amikor kezdtek még újabb sirálycsapatok berepülni a vízre. Jórészt szintén immatur példányok. 

Egy-két röpképpel még kísérleteztem, szerintem ez nem is lett olyan rossz: