Ma délután a Lovász-zugi tavakat derítettem fel. Tavaly ilyenkor számos limikolával örvendeztetett meg az ülepítő területe, most viszont ilyesmire aligha számíthattam. Nem is tévedtem: a tavak közül az utolsó kettő nincs benádasosva, ezeken viszont nem nagyon vannak zátonyok és iszappadok, amiket a partimadarak kedvelnek. Ráadásul olyan sok belvíz, tócsa, időszakos vízállás van most mindenütt az országban, hogy aligha lenne unikális vonzerő számukra a Lovász-zugi tórendszer. Egy sáfránylepkébe belebotlok útközben, e fajt ritkán látom leszállva, gyorsan kihasználom hát a pillanatot: (Ha valaki pontosabban határozná a fajt, akkor segítsen bátran! Én először simán citromlepkének gondoltam...)
A tavak szinte unalmasak: néhány tőkés réce, pár szárcsa, meg egy vízityúk jelent csak némi életet. Az ezután észlelt feketenyakú vöcsök már kifejezetten "jó fajként" kerül feljegyzésre a madarásznaplóba. Az alig két méterre lévő nádasban viszont valami mozgolódik. Foltos nádiposzáta! Nem nagyon törődik velem, így amikor újra "napvilágra kerül", próbálom megörökíteni a nádi énekest.
Utólag kiderül, a kósza próbálkozásból elég tűrhető kép lett:
Egy fiatal tövisszúró gébics már jóval távolabbra várt csak be. Mivel nem tülekedtek az objektív elé a madarak, ezért ő is befért ma a kínálatba:
Közben már késő délután lett. A szeméttelep légvonalban nincs messze, ami azt jelenti, hogy szerencsés esetben az odavezető dűlőúton 5-6 perc alatt átérnék, így még jó fényben ránézhetnék a sirályokra is. Meg is próbálom, de csak lépésben haladva tudom kerülgetni a pocsolyákat, végül alig 150 méterre a "céltól" akkora sártenger kerül elém, hogy nem tudok továbbmenni. Nem kockáztathatom, hogy itt leragadjak, még a megfordulás is nehézkes. Az offroad kitérő közel félórámba kerül, így inkább hazafelé veszem az irányt, és nem indulok el a városon keresztül a Vértesi útra. Majd legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése