Nyaktekercs és hantmadár

Ma reggel egy énekesrigók, erdei pintyek vegyeskara fogadott Bocskaikertben. A vasút mellett még egy csicsörke is megörvendeztetett (idén az első!), sajnos csak rövid ideig, a teleobjektív felszerelését már nem várva meg.

 Valamivel türelmesebb volt az a citromsármány, amelyet a vasúti átjáróban kaphattam lencsevégre:

 Az út menti fasorból egyszercsak különös hangot hallottam. Kissé a zöld küllő kiabálására emlékeztetett, viszont kevésbé magasabban és jóval hosszabban szólt. Kerestem, kerestem a hang forrását, míg aztán megpillantva a madarat, megoldódott a "rejtély": Egy nyaktekercset hallottam! A harkályfélék közül ez az egyetlen vonuló faj, és bár nem számít kifejezetten ritkának, nekem eddig mindössze egyszer sikerült belebotlanom Debrecenben.

 Most viszont még fotózhattam is!

 A téeszhez vezető út melletti sóderkupacon most is mutatkozott hantmadár, ráadásul nem is egy. Hogy ne legyenek ellenfényben, kerültem egy nagyot és így remek fényben közelítettem meg az élőhelyüket. Akkor derült ki, hogy legalább öt hím vívja itt a revírharcát! A legvehemensebbek körberepülve büszkén mutatták a fajtársaknak vakítóan fehér farcsíkjukat, amit az énekükkel együtt bizonyára rendkívül riasztó fegyvernek gondoltak. Számomra viszont inkább látványosságot és nagy élményt jelentett, hogy ezeket a mutatós kis madarakat most viszonylag közelről figyelhettem és fotózhattam.
A röpkép készítése egy ilyen izgága madárról - az én felszerelésemmel - persze még így sem könnyű feladat:

Hogy mennyire tetszetős kis madárka is őkelme, azt az alábbi fotó jobban igazolja:

 Visszafelé ballagva újra "belebotlottam" a nyaktekercsbe! Ezúttal egy kissé alacsonyabb ágon ülve kiabált, így újra kattoghatott az exponálógomb!

Hantmadár Debrecenben

Sirálynézőbe indultam ma reggel, de néhány tucat dankán kívül nem igazán volt más látnivaló a szeméttelep környékén. A vízálláson néhány szárcsa úszkált csak, ráadásul közben a nap is elbújt és alig 20 perc után már sétálhattam is vissza a kocsihoz. Az autó közelében azonban ismerős madárhang szólalt meg. Egy vörösbegy! Hamar meg is találtam a tetszetős kis madarat, és a diffúz fények ellenére készítettem róla pár képet.

 Délelőtt Dorkával békakeresőbe indultunk a közeli Laposra. A Tócóvölgy állomás mellett elterülő vízállásos legelő bővelkedik a kétéltűekben, hallottunk is tavi- és kecskebékákat, vöröshasú unkát és zöld varangyot is. De érdemes volt a madarakra is figyelni. A vasúti töltés mellett egy hím házi rozsdafarkú került elénk:

 Bíbicek is vannak a Laposon, ők is szeretnek időnként a töltésről körülnézni:

 A napokban Bocskaikertben került elém egy hantmadár, most itt Debrecenben is meglett az első!

 Az árvacsalánon és a martilapun kívül más virágok is nyílnak már. A képen a tavaszi aggófű példánya.

 Közben még hallottunk csilpcsalpfüzikét is, visszafelé ballagva meg a rozsdafarkú tojója is előkerült:

Hantmadár Bocskaikertben

Ma reggel körülnéztem Bocskaikertben. Rengeteg tavaszi élményt nyújtott ez az egy óra. Örvös galambok hangos, szárnycsattogtatós viadala és egy szép pöfeteg gomba-csoport után az állomás közelében mókusok bukkantak fel. Most végre fényképezni is tudtam őket, ráadásul még a nap is remekül sütött:

Nem sokkal később már egy leendő fészkénél szorgoskodó kék cinegepár kötötte le a figyelmemet. Egyikük egy közeli gallyra szállva mintha azt mondaná: - Pedig itt volt a lakáskulcsom valahol...

A tsz-úthoz közeli szántó belvizéről ezúttal kilenc bíbic kelt szárnyra egyszerre!!! Közben kissé magasabban vagy 300 nagy lilik húzott kelet felé. Egy távoli földkupacon pedig üldögélt valami. Nem láttam jól, így megpróbáltam közelebb jutni felé. Miközben megkerültem egy nagy kőrakást, feltárult annak hátoldala, telis-tele martilapuval. Egy méhecske is szorgoskodott rajtuk, így bár nem túl régen fotóztam Debrecenben ezt a korai sárga virágot, most újra képre kívánkozott:

Amúgy tényleg nem csúnya növény, még különösebb beállítás nélkül is. Ezen keresztül igazán jól lehetne szemléltetni a "sugarasan részarányos" fogalmat:-)

Bár félig ellenfényben, de mégis közelebbről vehettem újra szemügyre a rejtélyes madarat. Hantmadár! Nem emlékszem, hogy Láttam volna már a településen, így ismét új fajjal gazdagodott Bocskaikert. Sajnos közelebbi képet nem tudtam róla készíteni:

Annál inkább a virágzó salátaboglárkáról:

.. amit még makrózni is próbáltam, persze a rendelkezésre álló optikával:-)

A szintén sárga tyúktaréj virágai mellett (amit ma nem fényképeztem) a kékeslila ibolyák kínáltak még fotótémát:

Miközben a virágokra koncentráltam, még vagy ötven daru is megjelent az égen, így igazi tavaszi hangulatot varázsolt Bocskaikertbe.

A víz világnapján

A zöld levelibéka nem kötődik annyira a vizekhez, mint kétéltű társai. Legtöbbször bokrokon, fákon hallhatjuk jellegzetes brekegését, szem elé azonban már csak remek rejtőszíne miatt is nehezen kerül. Most márciusban azonban neki is fel kell keresni azokat az időszakos vagy állandóbb vizeket, ahol a peterakásnak nincs akadálya. Ilyenkor könnyebb megpillantanunk, amikor a még nem teljesen zöld gyepben a vízhez igyekszik, vagy éppen megmártózik ott. Ma a víz világnapján a madarász sulis gyerekkel több példány is előkerült levelibékából, ezt a példányt pedig meg is örökítettem a jeles nap alkalmából:

A közelben egy bíbicet is láthattunk, ami a gyerekek többsége számára új faj volt. A mai sétánk érdekességei közé tartozik, hogy ma hallottuk az első csilpcsalpfüzikét énekelni, de találkoztunk nagy rókalepkével is.

Ökörszemek

Éppen tíz napja annak, hogy bíbichangot véltem hallani Bocskaikertben. A számos belvízfoltok egyikén, a szántóföldeken ez talán nem is annyira meglepő, mindenesetre nekem új fajt jelentett a település listáján. Tulajdonképpen az volt a célom, hogy felderítsem: érdemes-e a madarász sulis gyerekekkel a holnapi víz világnapjához kapcsolódva ezeket az ideiglenes vízállásokat vizsgálni kétéltűek és vízimadarak után, vagy benti foglalkozást tervezzek. Miután legalább egy pár bíbicre bukkantam, de semmilyen más fajra nem, a kérdés továbbra is nyitott marad. Visszafelé azonban az erdei úton egy gallyrakásban ökörszem rebbent fel előttem. Miután sütött a nap, gondoltam: rápróbálok a hanggal: abban a pillanatban 3 példány is előkerült, a legbátrabbak 25-30 cm-re a bakancsomtól keresgélték a hang forrását! 

Néha már az volt a baj, hogy túl közel jött a madár, máskor meg az, hogy csak rövid ideig ült "jó helyen", de ez nem meglepő: izgő-mozgó kis lényről van szó.

Ugyanitt barátcinege szorgoskodott, énekesrigók daloltak, vörösbegy szólt, harkály dobolt.... Szóval ha jó idő lesz, nem valószínű, hogy benti foglalkozáson leszünk a madarász sulis gyerekekkel!!!

Szivárvány és martilapu

Nehezen lehetett eldönteni ma reggel, hogy milyen idő is lesz. Ki-kisütött ugyan a nap, de aztán olyan felhők is megjelentek az égen, hogy akár kiadósabb záporra is lehetett belőlük számítani. Mégis kerékpárra ültem hogy legalább a Tócóvölgy környékbeli területeit átnézzem. Meglepően nagy volt a madármozgás. A vasúti töltésről a Lapos vízzel borított részein ugyan még csak bíbicek meg egy tőkés réce pár mozgott, de kisebb-nagyobb csapatokban észak felől a dankasirályok is jöttek rendületlenül. A Gyékényes is aránylag jól megközelíthető volt, persze a gumicsizma most sem volt felesleges. Vörösbegy énekelt, fenyőrigók fürödtek az itt található vizekben, egy rövid időre pedig még függőcinegét is véltem hallani. Míg megkerültem a területet, hogy a szántón keresztül eljussak a szomszédos legelőre, három darut is láttam nyugat felé repülni. Nem sokkal később pedig nagy lilikek kisebb csapata jelent meg az égen:

Egy néhány példányból álló tengelic sereg is elém került, egyikük egészen közel merészkedett:

A Hidas laposnak elnevezett területen is jókora vízállás terült el. Az egykori betonhíd maradványai alatt jól kirajzolódik az egykori meder nyoma, szerencsére a vasúti töltés felől meg lehetett kerülni az egészet. Egy csupasz gallyra közben széncinege ült fel, gondoltam készítek is pár kockát az év madaráról:

Egyszer csak a cinke elrebbent és helyére egy cigánycsuk telepedett. Néhány képet ő is megérdemelt:-)

Hirtelen szivárvány tűnt fel az égen, a kép esztétikumát "csak" a magasfeszültségű oszlop és a közeli nagyáruház rontották...

Az égen pedig különös felhők is megjelentek. Az alábbi fotó felső harmadában látszik az a furcsa mintázat, amiből sok rosszat ki tudna olvasni egy hozzá (nem) értő ember. (Ahogy az egykori pásztor magyarázta: Én nem tudom, hogy ez mit jelenthet, de jót biztos hogy nem!)

Átalakítottam fekete-fehérré is az egyik felhős képet, így talán még érdekesebb:

A Tócó patak medrének szélén pedig feltűntek a martilapu virágai. Itt a környéken ez a virág nyílik először, méltóképpen köszönthetjük hát vele a tavaszt:

Búcsú a téltől

Végre leírhattam a fenti címet! Legutóbb még korántsem volt biztos, hogy téllel vagy tavasszal folytatódik a hét, de végre eljött a kikelet. A tegnapi enyhe idő után azért ma reggel felfért még a télikabát, de a jelek finoman szólva is biztatóak voltak. Mikepércsen keresztülhajtva például megláttam az idei első gólyát!!! Kora reggel és borús idő volt, ezért nem álltam meg lefotózni, gondoltam majd visszafelé. (Akkor azonban már nem állt a fészkén a valószínűleg frissen hazatért madár...) A Városréten keresztülgyalogolva újabb élményekkel gazdagodtam. Bíbicek ugyan már legutóbb is voltak, most azonban már örvös galamb, piroslábú cankó hangját is hallhattam, de egy keringő barna rétihéja is jelezte: ez már tényleg tavasz! Sőt: egy átrepülő pajzsoscankó csapat is megörvendeztetett. 

Mire a tározóhoz értem, még a nap is kisütött, így fotózhattam a hattyúpárt:

Időnkén felhők zavarták ugyan a nyugodt fényképezést, de három rám repülő nyári lúdnak még a szórt fényben sem tudtam ellenállni:

A Tócó-Kösely menti tározó vizén pihenő madarak háromszor írtak le egy-egy kört körülöttem, míg aztán egy távolabbi tavon újra leszálltak. Nagy élmény volt ilyen közelről látni és fotózni hazánk egyetlen fészkelő vadlúdfaját!

Költő fajnak számítanak ma már a bütykös ásóludak is. Hazánkban az elsők között sikerült dokumentálni az itteni fészkelésüket és csak remélni lehet, hogy idén tovább szaporodhat a sikeres költésük száma. Egy pár és további három madár mutatkozott ma a területen:

Kicsit közelebbről:

A vizeken egyébként is nagyobb mozgás volt, mint egy héttel ezelőtt. Cigányrécék, kanalas récék és fütyülő récék színesítették a repertoárt, de a parti növényzetre is érdemes volt figyelni. Így bukkantam rá az idei első cigánycsukra!

Sajnos egyre felhősebb lett az idő, pedig visszafelé még 11 daru is leszállt a Városréten, sőt két sárszalonkát is sikerült még felrebbentenem. Debrecenben ismét útba ejtettem a szeméttelep melletti vízállást. Ezúttal kevés sirály volt a vízen, jobbára csak dankák, de még egy-két viharsirály is akadt köztük:

A rövid időre visszatérő napfényben próbálkoztam még egy-két viharsirályos képpel, de az eredmény nem lett túl meggyőző. Mégis ideillesztek egy fotót madárvendégünkről, jelképesen így is búcsút véve a remélhetőleg végérvényesen elmúlt téltől:

Két évszak határán

Bár a naptár szerint már majdnem egy hete márciust írunk, csak nem akar kitavaszodni... Ráadásul a tegnapra már jósolt napsütés még ma is elmaradt, így borult, kásás időben vághattam csak neki a sárándi határnak. Azt persze nem bántam, hogy volt egy kis fagy, mert így nem süllyedtem bokáig a sárba, de a napfényt erősen hiányoltam. No meg a madarakat. Bár jól indult a nap, hiszen alig szálltam ki a kocsiból, máris egy különös hangot hallottam a sárándi téeszút fasora felől: egy kék galamb "búgását"!!! Közben vörös vércse, zöld küllő, egy seregélycsapat is "bejött", így remélhettem, hogy fajokban gazdag madarászatban lesz részem. A Tócó-Kösely menti tározó tavain azonban már csak vagy négy szárcsa, száz tőkés-, két barát- és két csörgő réce volt, meg az elmaradhatatlan hattyúpár. A betonhídig jártam be a medencéket, és már az utolsó két tóra (a tározó közepén) nem is akartam ránézni, de szerencsére mégis győzött a kíváncsiság. Az itt talált hat nyári lúd is érdekes, mert inkább csak átrepülve meg a szomszédos gyepeken mutatkoznak, de valami rejtőzött még köztük. Megtalálod, kedves blogolvasó? (Kattints a képre!)

Igen, egy hím bütykös ásólúd. Szóval csak volt valami érdekes a TKM-en! Azért a napfény hiánya érezhető a felvételen:-((

A Városréten már bíbiceket is láttam, így a zord idő ellenére már-már kezdett tavaszi hangulatom lenni. A Sárándi téeszút mellett azonban visszaidézhettem a telet, hiszen ott a vezetéken ez a nagy őrgébics üldögélt. Rendes volt. Kivárta, míg megállok a kocsival, sőt azt is, hogy összeszereljem az optikát és még a fotózást is vállalta. Csak ugye a napsütés...

Hazafelé menet még útba ejtettem a Tócó Vértesi úti szakaszát, köznapibb nevén a szeméttelep környékét. Gyűlnek szépen a viharsirályok, szem elé került a Tócón egy vízityúk, sőt egy 99%-os megfigyelési adatom is lett két zsezséről. (Csak nagyon rövid ideig hallottam őket, miközben átrepültek előttem, és nem tudtam rendesen megnézni a ritka énekeseket...) Az elmaradhatatlan havasi pityeren meg az erdei cankókon kívül csak egy érdekesség akadt még a mai napra: már épp a kocsiba pakoltam befelé, amikor egészen tisztán egy szerecsensirályt is hallottam szólni a szeméttelep felől! Érdemes lesz hát erre járni a jövőben is:-)