A zöld levelibéka nem kötődik annyira a vizekhez, mint kétéltű társai. Legtöbbször bokrokon, fákon hallhatjuk jellegzetes brekegését, szem elé azonban már csak remek rejtőszíne miatt is nehezen kerül. Most márciusban azonban neki is fel kell keresni azokat az időszakos vagy állandóbb vizeket, ahol a peterakásnak nincs akadálya. Ilyenkor könnyebb megpillantanunk, amikor a még nem teljesen zöld gyepben a vízhez igyekszik, vagy éppen megmártózik ott. Ma a víz világnapján a madarász sulis gyerekkel több példány is előkerült levelibékából, ezt a példányt pedig meg is örökítettem a jeles nap alkalmából:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése