Újra a TKM felé gyalogoltam és már messziről feltűntek a sirálycsapatok. Jó ezres tömeg volt a tározó felett, sárgalábúak és dankák vegyesen halásztak.
Egy öreg sárgalábú:
És egy első teles, zsákmányával:
Még mindig sok kócsag és szürke gém is volt.
A hazai természetvédelem címermadara számomra megunhatatlan.
Akár állva...
... akár repülve látom:
Sajnos a közelbe vadászat is zajlott, mert rendre hallottam a lövéseket. A tavakon nem is nagyon voltak récék, így érdemesebb volt a nádast és a vízparti bokrokat figyelni. Így sikerült megörökíteni ezt az ökörszemet. Azt viszont már csak idehaza vettem észre, hogy milyen hosszú karma van ennek a pici madárnak!
A leggyakoribb énekes azonban a nádasban ilyenkor a kék cinege. Lépten-nyomon találkozhatunk vele, amint apró rovarok, pókok után keresgél. Ritkán jut az ember eszébe az aranyszabály, hogy nem mindig csak a szuperközeli képek érdekesek.
Néha a fotó szépségét az adja meg, hogy jól látszik a madár élőhelye, természetes környezete is:
A barkóscinege is sokszor képre kívánkozik, mert szerintem nagyon szép madarak.
Persze főleg a hímek, de ma egy tojót sikerült képre varázsolni:
A kép nagyításakor tűnt fel, hogy ennek a madárnak rózsaszínű a szeme. (azaz az írisze). Ezt még sohasem vettem észre korábban:
Talán a vadászok jelenlétének volt betudható, hogy libák sem nagyon mozogtak most a területen. Mindössze ez a négy nagy lilik került elém a mai napon:
Hazafelé menet még elkanyarodtam a debreceni szeméttelep felé. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen mennyiségben vannak ott a nagyobb sirályok. Nem voltak jelentős számban. Talán az itteni csapat zömét láttam a TKM-tározón? Nem kizárt, hogy hétvégén, friss szemétszállítás híján leruccannak a tározóra halcsemegére.
Egy fiatal heringsirályt azért sikerült megörökíteni most is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése