A Lovász-zugi tavakhoz megyek, félután fél három, kezd jó fény lenni. Körbe járom a tavakat, 20 perc múlva legalább tizenöt, jó félcentis kullancsot szedek le a nadrágomról... Nem túl biztató. Az utolsó két medencén - ahol tulajdonképpen nyílt vízállás van - azonban egy réti cankó fogad. A látványa nem túl szép, köszönhetően a fékezett habzású mosópor zacskójának, amin ácsorog... A közelben egy magányos pajzsoscankó is táplálkozott, kocsiból egész tűrhető kép készült róla:
Nem messze pedig egy pár gólyatöcs álldogált. Bár már jópárszor összehozott velük a madarász- és fotós szerencse, számomra megunhatatlan szépségű madarak:
Nem messze pedig egy pár gólyatöcs álldogált. Bár már jópárszor összehozott velük a madarász- és fotós szerencse, számomra megunhatatlan szépségű madarak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése