Ürgefoci avagy az alkalmazkodás csodái

Sohasem jártam még Harangodon. Most tantestületi kirándulásunk célja volt a néptánctáborok helyszínéül is gyakran szolgáló nyírségi homokbuckás terület. Minden eshetőségre számítva azonban hátizsákomban ott lapult a fényképezőgép a teleobjektívvel. És milyen jó, hogy nálam volt! Röviddel megérkezésünk után észrevettük ugyanis, hogy az ürgék az emberekkel szinte nem is törődve futkosnak a járataik között. Sikerült is lencsevégre kapnom egyiküket:
Bizonyára régebben élnek itt ürgék, mint kirándulók, ami viszont örömteli, hogy alkalmazkodni tudtak a lakóhelyüket háborgató kétlábúakhoz. Nem is akármennyire. Állítólag kézből is elfogadják a kaját. Ezt nem tudom igazolni, azt viszont sikerült megörökítenem, amint egy példány komoly érdeklődéssel fordult egy labda felé... Ürgefoci is lesz??!

Ezek után már meg sem lepődtem a ropit majszoló barázdabillegetőkön... Még egyszer hálát adtam, hogy lefotózhattam e furcsaságokat, mert különben senki sem hinne nekem...

Gyurgyalagok nyomában

Tegnap az óvodából hazafelé menet szüleim meglehetősen elhagyatott Tócó-völgyi kertje felé vettük az irányt. Miután a tolvajok korábban mindent elloptak már, ami mozdítható volt a telken - ami nem, azt előbb mozdíthatóvá tették - nem sok mindent lehet ma már itt találni. Csak elvadult pöszmétebokrokat, no meg némi - garantáltan bio! - meggy és cseresznyetermést, ami azért megörvendeztette a lányokat. És persze szólt a fülemüle és a barátposzáta! Sőt: ahogy a dűlőúton hazafelé gurultunk, a közelben gyurgyalagok pihentek az egyik vezetéken! Ide vissza kell majd jönnöm fényképezővel is - gondoltam rögtön - és a kedvező pillanatra egészen ma reggelig kellett várnom:-)

Először egy cigánycsukot fotózhattam elég közelről. A nap közben hol kisütött, hol elbújt, a gyurgyalagok sem akartak mutatkozni a tegnapi helyükön. A közeli erdőben már nagyobb mozgás volt. Először - sajnos nem túl közelről -egy fülemülét kaphattam lencsevégre:
Azután egy olyan fajt, amit még több mint húszéves madarászpályafutásom alatt soha: egy sárgarigót! Nem ritka faj itt Debrecenben sem, de nem az a "kiülős" típus. (Mint a Tegez utcán voltak annak idején az öregasszonyok. Igaz utóbbiakat sem fotóztam, pedig ma már ez is dokumentum lenne...) Ugyan nem a legideálisabb távolságról, de ma végre megörökítettem a csodaszép madarat:

Visszafelé egy másik úton mentem, és nemcsak a gyurgyalagokra, de fészkelőhelyükre is rábukkantam. Jó pár évvel ezelőtt itt már tanúja voltam, hogy egészen talajközelben ásták meg költőüregüket a "földirigók". (Jó száz éve nevezték így a debreceniek a gyurgyókát...) Azóta a város számos pontján fészkelőfaj már, "bugyborékoló" hangjuk májustól sokfelé felhangzik Debrecenben. Mégis örömteli, hogy itt is - remélhetőleg zavartalan - költőhelyet találtak.

Az autóból aránylag nyugodtan fényképezhettem is a kiülő példányokat, egyikükről ez a kép sikerült: (A maiak közül a legjobban.)

Fekete gólya a Tócóban

Miután mostanában a Lovász-zugi tavakhoz történő kiruccanás nem sok eredménnyel szolgált, újra a Gyékényeshez ugrottam ki. Olyan jó hely lenne például egy karmazsinpirók vagy egy karvalyposzáta számára - ha az említett fajok olvasnák a blogomat, akkor bizonyára könnyebb dolgom lenne:-))

Kezdetnek egy mezei poszáta énekelt a Kunhalom utca mellett egy bokron. (A Laposon). A Gyékényes felé ballagva pedig egy közönséges acsa került elém. Nem sokkal később meg egy őz rohant át előttem. Itt még nemigen volt adata a fajnak, így hát ez is érdekesnek mondható. Exponálni persze már nem volt időm, hamar eltűnt a sűrűben a vad. Jó lenne madarat is fényképezni, gondoltam, de erre még várnom kellett. Énekes nádiposzáták, fülemülék ugyan szóltak, de fotótávolságra nem nagyon akartak jönni. Vártam, vártam, de az idő vészesen fogyott, a lábamról pedig már untam seperni a kullancsokat, így aztán elindultam vissza a kocsihoz, amit a Tócó partján hagytam. A teleobjektív azonban még fenn volt, így aztán a vízhez inni sétáló örvös galambot is megörökíthettem.
Sőt, füsti fecskék fürödtek - repülés közben le- lecsapva a vízre - aminek lefényképezésére nem sok esélyem volt. (Épp elkapni az élességet, a kompozíciót, meg a félárnyékos helyen még vagy kétezredet is tudjak exponálni...) Így csak a fürdés után a rutinpálya kerítésén szárítkózó madarakkal próbálkoztam, amikor hirtelen sötét és nagy testű madár repült be fölém. FEKETE GÓLYA!!! Szerencsére most sikerült exponálnom is!

Április 21-én egy fekete gólyát már látott a Tócóvölgy állomás melletti gyepen álldogállni Polonkai László, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa. Már az is szenzációszámba ment, hogy a félénk, emberkerülő madár a viszonylag forgalmas területen leszállva mutatkozott. No, ez a példány (vagy lehet, hogy ugyanaz, mint az áprilisi?) sem sokat zavartatta magát. Miután átrepült felettem, rövid időre leszállt a Tócó patak medrébe. Mégis nagynak ítélhette azonban a zavarást, mert csakhamar felszállt és továbbkörözött dél felé.
Míg a fekete gólyát követtem távcsővel, egy énekes nádiposzáta is közelebb merészkedett hozzám:
Még megálltam a Tócóvölgy állomásnál, ahol végigpásztáztam a két Lapost, nem bukkan-e fel újra a fekete gólya. De sajnos, még egyszer nem volt szerencsém... Csupán a vasúti töltés melletti nádasban énekelt egy nádirigó, az állomás tetején meg nyugodtan sütkéreztek a házi verebek . Ideje volt hát nekem is indulni...

Gulipánok

Újabb kiruccanás az ülepítőhöz. (Lovász-zug) Ezúttal egy gulipán párra találtam. Bár a félellenfény elég zavaró volt, így is aránylag közelről fotózhattam őket. (Mellettük a piroslábú cankó jól mutatja a méretbeli különbséget is)

Érdekes, hogy két parti lilén kívül idén májusban semmilyen "ritkább" limikola nem került még itt elő. Pedig olyan szárazság van, hogy azt hinné az ember, még inkább itt összpontosulnak a partimadarak. A partfutók és társaik helyett most csak a szárcsafiókák jelentettek némi fotótémát.

Egy kis csapat sarlósfecske is megjelent az égen. Jó lenne egyszer egy "igazi" képet is készíteni erről a gyors röptű madárról, egyelőre azonban csak ilyen képre futotta: (Manuális fókusszal talán elmegy - szupergyors autófókuszom meg úgysem lesz mostanában:-(()

Téglagyári kiruccanás

Ma mindent a véletlenre bíztam. Nem voltam kinn előző nap az agyagbányánál, sőt úgy voltam vele, hogy ha nem ébredek fel időben (4 óra után), akkor nem is megyek ki fotózni. Felébredtem...

A kocsi jobb első gumija lyukas, a kipufogóm meg leszakadóban van, ezért eleve nem terveztem távolabbi kiruccanást. Egy pumpálás után már indultam is. Kissé különlegesen hat az egykori téglagyár kubikgödör-együttese, főleg annak, aki még nem látta:Sajnos az elmulasztott terepfelderítés hamar megbosszulta magát. A bánya csontszáraz volt, csupán a fal tövében csillogott némi víz. A lessátrazásról le kellett mondanom, azonban mégis volt valami meglepetés: izgatottan szaladgáltak előttema kis lilék. Hamarosan feltűnt az ok is: a bukdácsoló fiókák komikus látvány nyújtottak, jó fotót nem sikerült ugyan készítenem róluk, mégis úgy döntöttem, nem háborgatom őket tovább. Legyen elég ez az egy felvétel:

Így történt, hogy 6 óra után már újra visszafeküdhettem otthon egy kis szundikálásra. Van ilyen is...

Hajnali fények

Egyetlen cél vezérelt csupán ma hajnalban. A közeli Gyékényesben (ami egy vízinövényekkel benőtt, ezüstfákkal, vadrózsabokrokkal tarkított egykori bombatölcsér) a poszátákra voltam kíváncsi. Azonban egészen más fajokra bukkantam a kora reggeli fényben. Talán az álmosság, talán a (fél)ellenfény csapott be, de néhány másodpercig ugyancsak meresztettem a szemem a magasfeszültségű vezeték oszlopán álldogáló alábbi madárra: A rejtély aztán hamar megoldódott. Egy szarka mutatta a hátsóját... Alig ballagtam tovább, egy fülesbagoly repült ki a fák közül. Nemsokára utódaira is rábukkantam. Először nagyobbfajta szőrcsomóknak tűntek, majd ahogy a távcsőbe pillantottam, fény derült a kilétükre:

A három bagolyfióka mellett néhány szürke légykapó jelentett még izgalmat, no meg a lépten- nyomon megszólaló énekes nádiposzáták. Lám, végül még poszátákkal is sikerült találkoznom!

Sőt, még réti tücsökmadár hangját is véltem hallani egy rövid időre, de főleg a fülemülék daloltak.

Madarak és Fák Napján...

Mi mással is ünnepelhetném stílszerűen e jeles napot, mint egy jó kis madarászattal. Irány a Városrét és a TKM-tározó!

Alig szállok ki a kocsiból, rögtön két nyári lúd repül át előttem. A kora reggeli fényben is mutatósak. A tározón a szokásos fajok (vöcskök, récék) mellett hirtelen négy jó "ismerős" is elém kerül. Bütykös ásóludak. Miután később még egy párral találkozom az északi tavak mellett, valószínűleg három pár van jelen. Remélhetőleg a költés sem marad el!

Sokáig a vízimadarakat csak a szárcsák képviselik. Nem védett, nem ritka, közelről mégis mutatós madár .

És most jött a meglepetés. Az még nem is annyira nagy csoda, hogy ismét költött egy pár bütykös hattyú itt a tározón. Az viszont már különleges, hogy összesen nyolc fiókát sikerült megszámolnom! Ez ugyan nem "világrekord" de mindenesetre ez a pár belépett a nagycsaládosok klubjába!

Amilyen feltűnő és viszonylag bátor madár a hattyú, olyan hirtelen tud eltűnni a nádasban a fiókáival. Közelebbi képet róla nem sikerül készíteni, marad egy foltos nádiposzáta, aki vállalja a portrét: (Sajnos a közelben egy kékbegy már annyira ellenfényben volt, hogy legfeljebb dokumentumfotónak lehetne felhasználni a róla készült képeket...) A kocsihoz visszafelé ballagva még egy pár vörösnyakú vöcsök is előkerül. Legutóbb több példányt is láttam, remélhetőleg legalább ez az egy pár költeni is fog. (Akárcsak a korábbi években.)
A kocsiból még egy újabb fotótéma is kerül elém. Sárga billegető. Az autó ezúttal is jó leshelynek tűnik. Remélhetőleg mindez a fotón is meglátszik. Összességében ünnep volt ez a nap fotós és madarász énemnek is. (54 faj és néhány jó fotó a mai termés)

Szemétteleptől az ülepítőig

Régen jártam a szeméttelepnél... A vízálláson, ahol korábban a sirályok gyülekeztek szívesen, most már talán partimadarak időzhetnek - gondoltam. Ideje volt hát meglátogatni a helyet. A nagyobb termetű sirályok most már nagyobb számban vannak jelen. Ottjártamkor csak sztyeppi sirályok kerültek elém a dankákon kívül. Mint ez az imm. példány itt. A vízállás gyakorlatilag kiszáradt, ráadául egy munkagép is dolgozott rajta. Valószínűleg itt nyitják a lerakó új ütemét. Szóval itt ne keressek most limikolákat, pláne citrombillegetőt. (Titkon ebben is reménykedtem:-)
Az elmaradhatatlan réti cankók persze most is fel- feltűnnek. Még a Tócó itteni szakaszából is rendre felrepültek. Ez a példány viszonylag közelre bevárt, így bár sok képem van már a fajról, most is exponálnom kellett...
A Tócó keleti ága mellett a Lovász-zugi tavakog autózom. Rettenetes a por, eső még most sem volt. Rozsdás csuk is üldögél az út szélén, de fényképezni nem tudom. Ahogy azt a világosbarna bundás emlősállatot sem, amely előttem rohan át a gáton. Csak egy pillanatig látom, de az összbenyomás alapján molnárgörény lehetett! Innen még nemigen volt adata a fajnak. A "zátonyokon" pedig billegetőcankó és az elmaradhatatlan pajzsosok jelentenek fotótémát.

Érdekes, hogy nászruhás hímekkel nem találkoztam még az idén, pedig ilyen távolságról igencsak mutatnának... Addig is, míg szerencsém lesz, itt van két tojó:-)

Egy felmérés élményei

Néhány éve részt veszek a Mindennapi Madaraink Monitoringja elnevezésű MME-felmérésben. Tavaly ugyan nem tudtam elvégezni a számlálásokat, Idén azonban elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, megcsinálom a felmérést. Sajnos a kapott terület felemás összetételű. Igaz, hogy a Tócó-völgy egy része tartozik ide, amiatt közel áll a szívemhez, de a 15 megfigyelési pontnak csaknem a fele lakott területen található, ahol az ugatós kutyák, kíváncsi lakók, gépjárműforgalom mind mind próbálja elvenni a kedvem a madaraktól. Idén mégis élmény lett a felmérés első alkalma. A szél eléggé mérséklődött mára, és még a fényképezőt is magammal hoztam. Szerencsére! Az egyik repceföldön (két pont között félúton) például ez az őzbak fogadott: A másik érdekesség a felmérés során az volt, hogy szinte mindenütt láttam rozsdás csukokat. Erős vonulásuk zajlik, még sikerült meg is örökítenem két példányt közülük.

A hím rozsdás csuk

... és a tojó

A felmérés alatt fürjet és sisegő füzikét is hallottam, egy másik helyen pedig kis őrgébicset is megfigyeltem. Jó két hét múlva jöhet a következő!

A nyáriorgona vendégei

A téma az utcán hever. A fenti képen azonban kisebbik lányom, Blanka hever a nyírábrányi homokban, a meleg, májusi napsütésben. A dédiknél tett látogatás során a szőlődombra mindig fel kell menni a gyerekekkel. Legutóbb egy zöld gyíkot találtunk együtt, most először egy hangyalesőt figyeltünk Dorkával, amint épp a homoktölcsérbe tévedt bogárkát bombázta rendületlenül. Az orgonabokrot ezután vettük észre. Akár Schmidt Egon könyvében - innen kölcsönöztem a mai blogcímet is - amit rendre el kell olvasnunk esténként.

Hajnalpírlepkék, kardoslepkék, rózsabogarak látogatták tömegesen a lila virágokat. Szerencsére most a fényképezőgép is nálam volt!

Kardoslepke

Hajnalpírlepke