Gyurgyalagok nyomában

Tegnap az óvodából hazafelé menet szüleim meglehetősen elhagyatott Tócó-völgyi kertje felé vettük az irányt. Miután a tolvajok korábban mindent elloptak már, ami mozdítható volt a telken - ami nem, azt előbb mozdíthatóvá tették - nem sok mindent lehet ma már itt találni. Csak elvadult pöszmétebokrokat, no meg némi - garantáltan bio! - meggy és cseresznyetermést, ami azért megörvendeztette a lányokat. És persze szólt a fülemüle és a barátposzáta! Sőt: ahogy a dűlőúton hazafelé gurultunk, a közelben gyurgyalagok pihentek az egyik vezetéken! Ide vissza kell majd jönnöm fényképezővel is - gondoltam rögtön - és a kedvező pillanatra egészen ma reggelig kellett várnom:-)

Először egy cigánycsukot fotózhattam elég közelről. A nap közben hol kisütött, hol elbújt, a gyurgyalagok sem akartak mutatkozni a tegnapi helyükön. A közeli erdőben már nagyobb mozgás volt. Először - sajnos nem túl közelről -egy fülemülét kaphattam lencsevégre:
Azután egy olyan fajt, amit még több mint húszéves madarászpályafutásom alatt soha: egy sárgarigót! Nem ritka faj itt Debrecenben sem, de nem az a "kiülős" típus. (Mint a Tegez utcán voltak annak idején az öregasszonyok. Igaz utóbbiakat sem fotóztam, pedig ma már ez is dokumentum lenne...) Ugyan nem a legideálisabb távolságról, de ma végre megörökítettem a csodaszép madarat:

Visszafelé egy másik úton mentem, és nemcsak a gyurgyalagokra, de fészkelőhelyükre is rábukkantam. Jó pár évvel ezelőtt itt már tanúja voltam, hogy egészen talajközelben ásták meg költőüregüket a "földirigók". (Jó száz éve nevezték így a debreceniek a gyurgyókát...) Azóta a város számos pontján fészkelőfaj már, "bugyborékoló" hangjuk májustól sokfelé felhangzik Debrecenben. Mégis örömteli, hogy itt is - remélhetőleg zavartalan - költőhelyet találtak.

Az autóból aránylag nyugodtan fényképezhettem is a kiülő példányokat, egyikükről ez a kép sikerült: (A maiak közül a legjobban.)