Ürgefoci avagy az alkalmazkodás csodái

Sohasem jártam még Harangodon. Most tantestületi kirándulásunk célja volt a néptánctáborok helyszínéül is gyakran szolgáló nyírségi homokbuckás terület. Minden eshetőségre számítva azonban hátizsákomban ott lapult a fényképezőgép a teleobjektívvel. És milyen jó, hogy nálam volt! Röviddel megérkezésünk után észrevettük ugyanis, hogy az ürgék az emberekkel szinte nem is törődve futkosnak a járataik között. Sikerült is lencsevégre kapnom egyiküket:
Bizonyára régebben élnek itt ürgék, mint kirándulók, ami viszont örömteli, hogy alkalmazkodni tudtak a lakóhelyüket háborgató kétlábúakhoz. Nem is akármennyire. Állítólag kézből is elfogadják a kaját. Ezt nem tudom igazolni, azt viszont sikerült megörökítenem, amint egy példány komoly érdeklődéssel fordult egy labda felé... Ürgefoci is lesz??!

Ezek után már meg sem lepődtem a ropit majszoló barázdabillegetőkön... Még egyszer hálát adtam, hogy lefotózhattam e furcsaságokat, mert különben senki sem hinne nekem...