Hosszú idő után tudtam újra meglátogatni a Tócó-Kösely menti tározót. Sajnos azonban olyannyira borús volt a hajnal és a kora reggel, hogy a fényképezőt akár otthon is hagyhattam volna. Pedig látnivaló aladt bőven. Rögtön három kanalasgém rebbent fel az első tóról, majd nem sokkal később még kettő került elő. Ez abszolút rekord, e fokozottan védett faj csak néhány alkalommal mutatkozott eddig a tározón, akkor is csak magányosan. Sok fattyúszerkő is volt, köztük több fiatal madár, amelyet a szüleik etettek is. Az egyiket a rossz fényviszonyok között is sikerült megörökíteni: A többi képpel azonban tényleg nem rontanám senki ízlését. Mert hiába próbálkoztam, sem a tavon úszkáló csörgő récékhez, sem a nyílfarkú párhoz nem volt elég a fény. Sőt, a legdélebbi tavon összegyűlt partimadarakat még teleszkóppal is alig tudtam megszemlélni. Pedig legalább 150 réti cankó meg sok nászruhás pajzsoscankó szedegetett a sekély vízálláson. Egy kis lilét ugyan felfedeztem közöttük, de különösebb ritkaságot nem. De azért a madarászat izgalmasra sikeredett így is. Egy öreg fekete gólya is átrepült még felettem, meg két nyári lúd is. Érdemes lesz visszatérni még napsütésben is - gondoltam,miközben a kocsihoz igyekeztem vissza. Siettem, mert ebéd után terveztük az indulást Tardra, ahol a családi nyaralást töltjük. A fényképezőt oda is viszem magammal, mert mint hírlik, madarakban "gazdag" vidék a Bükkalja. Majd meglátjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése