2009. július 26., vasárnap

Mint hal a vízben?!

No, nem lettem volna ma a halak helyében! A TKM-tározón járva ugyanis a címbeli szólás más értelmet kapott. Bár mindezideig abban sem voltam teljesen biztos, hogy élnek halak ebben az egykor szennyvíztisztítási céllal létrehozott tórendszerben. Persze gyanús volt a sok kócsag és gém, de korábban csak "békázni" láttam őket. Ma viszont a halászatukat is megfigyelhettem: De kezdjük az elején. A legutóbb összetákolt lest akartam kipróbálni. Fél ötkor ébredtem, kissé későn, mert így nem sok remény maradt, hogy még sötétben belopózzak a "kunyhóba". De próba, szerencse alapján nekivágtam. Nem bántam meg. Ráadásul a kora reggeli köd is a segítségemre volt. Így csaknem észrevétlenül mászhattam be a lesbe, ami meglehetősen kényelmetlen és szűkös helynek mutatkozott (legközelebb át kell alakítanom...), de azért elkezdhettem a madarak fotózását. Legalább olyan népes kócsagsereg fogadott, mint legutóbb. Szürke gémből is legalább tizenötöt számoltam. Fotózás közben az is feltűnt, hogy mivel táplálkoznak a madarak. A kisebb halak mellett időnként egy-egy nagyobb zsákmány is akadt. (valószínűleg kárászok). Ezen a képen például igencsak nagyot kellett nyelnie a torkos kócsagnak, ha nem akart megfulladni:

Nagy élmény volt a mai fotózás! Elzsibbadva, kimeredve bújtam ki a lesből és körbejártam még a déli tavakat. A szomszédos medencén gyülekeztek a partimadarak: godából tizenegy példányos csapat rebbent fel, pajzsoscankóból meg legalább ötvenet számoltam. A füstös és réti cankók mellett a tucatnyi gólyatöcs is örvendetes látvány volt. Itt egy repülő goda:
A szerkők most is mozgolódtak, fiatal fattyúszerkőről még nem volt jó röpképem, most ezt a hiányt is pótolhattam:
Ezután autóval Mikepércs felől kerülve a gátőrháztól északra eső tavakat is felkerestem. A Cserepes dűlő szennyvízszikkasztója csontszáraznak mutatkozott, így itt semmi érdekeset nem láttam. A TKM-tározó néhány medencéjét mezítláb jártam körbe. A helyenként vakszikes, eróziós bemutatónak is beillő gáton kifejezetten jólesett gyalogolni. Egy fiatal bütykös ásólúd is felrepült előlem, valószínűleg az idén itt költött család sarja lehet. Arra már nem maradt időm, hogy az összes tavat bejárjam, a nap is egyre magasabbra hágott az égen. Soha rosszabbat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése