... mondhatnánk a képen látható kis bégető jószágról, de rögtön tévednénk. Az alábbi bárányka ugyanis nem ma, hanem tegnap született... Így is nagy teljesítmény, ahogy az anyját és a nyájat követve járja a Városrétet és a Tócó-Kösely menti tározó gátját.
Amikor már nagyon elfáradt, akkor megesett a juhász szíve rajta, és némi pihenőt biztosított neki:
Gyönyörű fények, nem túl hideg és aránylag szélcsendes idő fogadott ma a sárándi és mikepércsi határban, mégsem volt valami nagy madárbőség a tavakon. A bütykös hattyú és az ásólúd pár szerencsére megvolt, meg örömmel nyugtáztam, hogy a foltos nádiposzáta és a nádirigó is megérkezett, de egyébként semmi extra nem akadt. Így miután a tározó déli tavait körbejártam, visszafelé vettem az irányt. A Városréten azonban nem tudtam ellenállni kedvenc vadkörtefámnak, amely virágzás közben mutatja meg igazi szépségét:
Ezután már nem is tettem fel újra a teleobjektívet, nem tűnt túl valószínűnek ugyanis, hogy az autóig hátralévő néhány száz méterig még szükségem lenne rá. És milyen nagyot tévedtem... Alig hagytam el a Kösely hídját, amikor egy ragadozó repült "rám". Egy gyönyörű hamvas rétihéja hím! Persze próbáltam összeszerelni gyorsan a madárfotózásra alkalmas optikát, de már hiába, mire fenn volt a teleobjektív, addigra a rétihéja szépen eltűnt...
Délután családi programként apósomékat látogattuk meg. A fényképezőt nem hagytam otthon, így - tavaszi képként - a kertben virító magnóliát is megörökítettem:
Sajnos vagy az ellenfény...
... vagy a nagy távolság miatt nem lettek igazán jók a képek:
Na, de majd egyszer ez is sikerülni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése