A blognak folytatódnia kell...

Folytatódik is. Azt nem mondom, hogy közkívánatra, mert nem hemzsegnek a visszajelzések az olvasóimtól és senki sem követelte türelmetlenül, hogy majd' egy hónapig nem volt bejegyzésem. Közben Szolnokon jártam továbbképzésen, majd a Zemplénben erdei iskolában. Utóbbi helyen készültek fotók is, de időm nem volt felrakni az ottani élményekből. (Ha valaki nagyon kíváncsi rá, akkor rá tud venni a pótlásra, de addig inkább az aktuálisabb dolgokkal folytatom.)

Szóval ma végre kijutottam a sárándi-mikepércsi határba. A Városréten búbosbankák, kis őrgébicsek jelentették az első élményt, majd továbbhaladtam a tározó felé. Ahogy lenni szokott, minden cucc benn volt az autóban: távcső, teleszkóp, állvány, fényképező, teleobjektív, etc., csupán a gumicsizmát felejtettem el. Így aztán egy sportcipőben vágtam neki a vizes terepnek, ami azonban csak az elején volt kellemetlen. (Később már annyi víz volt a cipőmben, hogy nem zavart az újabb merülés...)

A tározó déli zsilipje mellett az alábbi, nem túl szép látvány fogadott:

Ez a hab a Debrecen felől érkező szennyvizek hatása. Nagyobb esők után még mindig nem megoldott a csapadékvíz és a szennyvíz szétválasztása: ilyenkor tisztítás nélkül, csupán némileg hígítva kerül a Tócóba a szennyvíz. Azért a mai nap a szépségek domináltak: Mint ez a repülő nagy kócsag:

Vagy ez a szürke gém:

Barátréce-pár:

Előkerült idén is egy fészakaljnyi hattyúfióka:

       

Cigányrécéket aránylag ritkán sikerül lencsevégre kapni, pedig az egyik legértékesebb fészkelő a tározón:

A Városréten pompázó kammilamező is képre kívánkozott:-)

A Városréten legeltető juhász tanyája melletti kis facsoport pedig a legszebb madarakat tartogatta. Egy búbos banka pár is itt mozgott, de őket nem sikerült megörökítenem.

Ez a sárgarigó sem mutatkozott meg teljes szépségében:

Egy kis őrgébics pár viszont annál inkább. 

A hímet sikerült végre a madár szépségéhez már illőbb módon megörökítenem:

Egyedüli hiányossága az volt a mai napnak, hogy bütykös ásóludakkal nem találkoztam. 

Erdei iskolás élmények

Nem halmoztak el ugyan az olvasói levelek, hogy mégiscsak számoljak be az erdei iskolás élményeimről, de azért érkezett ilyen kérés, és nekem egy ember kívánsága is számít:-)

Szóval: május 10. és 14. között voltunk erdei iskolában a Zemplén megyei Pusztafalun. Az időjárás ugyan nem fogadott bennünket a kegyeibe, bár mindez relatív. A hazajövetelünk után kezdődött özönvízszerű esőzést mindenesetre megúsztuk....

Szóval a táborban töltött néhány nap engem arra tanított meg - újra - hogy az apróbb dolgokra is érdemes figyelni.

Bár a teleszkóp sem volt haszontalan:

Ezt a fürge gyíkot egészen közelről megszemlélhettük:

Ez az érdekes barna varangy a csíkos lábaiva meglehetősen furcsán nézett ki.

Pókok között is akadt szemrevaló. (Aki fajra is tudja határozni, az segítsen!)

A tábor végében található tavacskában fogadott a legtöbb élmény: mint ez a vízisikló:

vagy a kérészek rajzása:

A madarász suli legaktívabb tagjai dacoltak az esővel és nem is bánták meg:

Ezt a kucsmagombát sajnos nem  mi találtuk:

A füzéri vár látképe, ahová természetesen felmentünk:

Közelről még egy ganajtúró is igen érdekes:

A békák közül a leggyakoribb a sárgahasú unka volt, egyedeivel sokfelé találkoztunk.

Ezzel a foltos szalamandrával viszont csak egy esős éjszaka hozott össze a sors:
        

Ez a 'földönkívüli' jószág viszont sok fejtörést okozott. Azt sejtettem, hogy szitakötő lárvája, de hogy melyik fajé? A feltűnő szőrös testfelépítése miatt végül feketelábú szitakötőnek határoztam:

Még egy pók, hozzá is várom a fajnevet!

Aki zuzmókban otthon van, az pedig most segítsen:

Az esti vihar előtt igazán színpompásan nézett ki a tábori tavacska:

Szóval nekem személy szerint nagy élményt jelentett a Zemplén apróbb élőlényeivel való ismerkedés. Remélhetőleg a gyerekek között is sokan akadnak, akik e néhány nap alatt izgalmas dolgokat fedezhettek fel a természetben. 

Akkor pedig biztosan megérte!

Jó helyen, jó időben

A fenti cím jól összegzi a mai villámlátogatásomat a szeméttelep melletti vízállásnál. Még 30 percem sem volt, de gondoltam, megpróbálom. A reggeli napsütés után teljesen beborult az ég, sőt, mire a helyszínre értem, már az eső is csapkodni kezdett. Szerencsére nem sokáig. A fű az esők után magasra nőtt, mégis a mostanában jól bevált nyugati ág mellett közelítettem a vízálláshoz. Rögtön feltűnt, hogy nőtt a sirályok száma, és sok a nagytestű is köztük. Hamar egy "jó" (al)fajra bukkantam: Első látásra heringsirálynak tűnt, de jóval világosabb a háta a fuscus-nál. Tavaly decemberben már volt szerencsém a madárhoz, amit a nomenclatúra "világoshátú heringsirálynak" aposztrofál.  Sikerült a borult időben, majd később a félellenfényben is megörökítenem a ritkaságot. 

Később kiderült, hogy jól határoztam meg a madarat, ami a sötét csőrhegy, a barnás tollazat és a farokvégen látható barnás foltok miatt valószínűleg harmadéves volt.:

Érdekes, hogy eltérő fényviszonyok mellett sötétebb árnyalatúnak látszik a madár háta. Sötétebbnek, de mégsem feketének, mint a fuscus esetében!

Az alábbi képen még egyértelműbb a dolog, ráadásul a danka méretével is összehasonlítható a madár:

Nem sok reménnyel vágtam neki a ma reggelnek, de végül mégis jól döntöttem, amikor útba ejtettem a vízállást, ami már eddig is sok meglepetéssel szolgált! 

Kormos légykapó és hamvas rétihéja

A fenti képen látható kormos légykapó megadta a mai kiruccanás alaphangulatát. Szombat délután ismét a Tócó nyugati ága felől közelítettem meg a szeméttelep vízállását. Ez egyben a fajról az eddigi legjobb fotóm. Hogy a gólyatöcsről melyik, azt nehéz megmondani, mert elég sokszor fényképeztem már ezt a tetszetős madarat. És mégis, bármikor elém kerül, nem tudok ellenállni, egyszerűen FOTÓZNI KELL: 

Ezúttal már sirályok is akadtak. A tucatnyi danka között két elsőéves sztyeppi sirály mutatkozott. Utóbbiakról  több fotót is készítettem, hogy minden bélyeg jól látszodjon a határozáshoz:

Erősen figyeltem a billegetőket, hátha citrombillegetőre bukkanok, de ekkora szerencsém ma nem volt... Pedig sárga billegető azért került bőven:

A fenti képen a jobb oldali madár már a téglagyár egykori kubikgödreinél készült. Már régóta terveztem, hogy elnézek errefelé, most belefért még a kitérő. (Ráadásul éppen járható volt az agyagos dűlőút is. Egy nagyobb eső után nem érdemes próbálkozni autóval, mert lehet, hogy csak befelé lesz út... Ez saját tapasztalat:-)

A nap meglepetése is ekkor jött: észak felől egy hamvas rétihéja repült be elém. Nem sok időm volt, de sikerült elkapni legalább dokumentálási céllal a Debrecenben nem túl gyakran felbukkanó fajt:

Régóta szerettem volna már hantmadarat is fotózni: Most sikerült, igaz, reménykedem, hogy lesz majd ennél jobb is! (Például lesből:-)

Reggeli félóra

Ennél több idő ugyanis nem volt ma reggel, de ez sem volt haszontalan. Természetesen ismét a szeméttelep volt a cél, ezúttal a Tócó nyugati ága mellett "támadtam". Rögtön egy kormos légykapó került elém:

A tározón a legizgalmasabb a gólyatöcsök megunhatatlan látványa volt:

Azért a békák is mindig fotogének - legalábbis nekem.

Sirályok még ma sem nagyon mutatkoztak, két kóbor danka kivételével. Közben a sarlósfecskék és a molnárfecskék feltűnése is örömteli volt, én mindkét faj példányait ma láttam először! A szeméttelep útján lévő tükrön küzdött egy barázdabillegető a saját képével: Muszáj volt megörökíteni:-) 

E fajra egyébként is eléggé jellemző, hogy nagyon haragszik a tükörképére. Autó visszapillantóján is láttam már harcolni...

A költő (módosított) szavaival mondhattam ezután a rövid túra után, hogy 32 percem elszelelt...

Szeszélyes április

A "kép szöveg nélkül" stíluson megpróbálok változtatni végre:-) Remek időben jutottam ki a sárándi határba. A sáron keresztül most sem mertem autózni, így gyalogosan sétáltam el a tározóig. A foltos nádiposzáta már nem volt számomra újdonság, de a azért örömmel hallottam az énekét. Még egy fotóra is futotta... 

A Városréten még egy mezei nyúllal is összehozott a sors, szerencsére elég közelről tudtam lencsevégre kapni a fülest:

A tározón öt búbos vöcsök (2 és fél pár), meg egy magányos vörösnyakú vöcsök okozott némi örömet.

Aztán jött a meglepetés. A bütykös hattyú ugyan már kétszer is költött a TKM tározón, ám már csak a fiókákat vezető szülők utaltak a fészkelésre. Ezúttal azonban a fészkét is sikerült kiszúrni:

Egy magányosan úszkáló dankasirályt is sikerült lefotózni, de nem sikerült dokumentálni az első fattyúszerkőket. (Pedig 3 is átrepült fölöttem:-) Sőt: egy kóbor fenyőrigó is átszállt később északi irányba a tározó felett.

A Városréten újabb meglepetés ért. Már épp azon morogtam, hogy nem lesz időm ránézni a tározó északi részére. (A nagy sár miatt ugyanis nem tudok autóval eljutni odáig.) Pedig a bütykös ásóludak nagy valószínűséggel most is ott tartózkodnak. Erre a Városréten a következő kép fogadott:

Még egy pár gólyatöcs is mozgott a réten, meg pajzsoscankók, réti cankók. Végül Mikepércsen letértem a tszútra, ahol a szikkasztón is láttam gólyatöcsöt. Ezúttal fotózható közelségben:

Réti cankók és bakcsó

Ha az embernek piacra és postára kell mennie, akkor azért elkanyarodik egy rövid madarászatra is. Tudom, ez nem mindenkinek ilyen logikus következtetés, de ha a posta később nyit, az ember meg korábban elindul, akkor már érthető a fenti okfejtés. Nálam meg - véletlenül:-) - még a fényképezőgép is ott lapult a táskában...

A vízálláson a sirályok a szokásos két fajból tevődtek össze, azok is hamar felrepültek. Volt azonban öt gólyatöcs, három böjti réce és egy kis lile is. Újdonságot jelentett viszont két réti cankó feltűnése. (Idén még nem találkoztam velük.)

       

Rövid szemlélődés után már indultam is visszafelé. A Tócóban volt két erdei cankó is, de rövidesen valami más kötötte le a figyelmemet: A patak jobb partján az ágak között ugyanis egy bakcsó pihent, nem is túl távol tőlem. Valószínűleg nagyon bízott abban, hogy ha mozdulatlanná dermed, akkor nem is veszem észre.

 Ezzel a taktikával viszont csak megkönnyítette a dolgomat:-)