Ismét ezüst nélkül

A fenti címből rendszeres olvasóim (van ilyen??!) már tudhatják, hogy ismét a szeméttelep melletti vízállásra ugrottam ki. Ezúttal délután, de kevés sikerrel. Mivel fél 6-ra vissza kellett érnem Bocskaikertbe, így csak egy szűk félórám maradt. Sajnos, ez elég is volt a madárvilág számbavételére:-(

A vízről éppen távozott a sirályok többsége, csak néhány sárgalábú és danka maradt.

 Itt egy "lúszemű" sirály, ahogy népiesen becézik a michahellist:

Egy fiatal heringsirályt is feljegyezhettem magamnak, az alábbi képen jól látszik a méretbeli különbség:

Sok röpképem gyűlt már össze sirályokról, dankákat is sokat fotóztam, de ezt azért még iderakom:

Sirályos hangulatkép: (két faj, három korosztály)

Még egy röpkép a" lúszemű" sirályról:

Az ölyvek is szépen gyűlnek mostanában. A Tócó túlpartján álló fán egyszerre kettő is üldögélt.  A fenti példány kontrasztos farokvége egy kicsit megzavart, bár a madár nem volt akkora, mint egy gatyás ölyv, meg a csüd is jól láthatóan szabad, nem tollal borított:

Ezüst helyett turul

Szerdán (13-án) végre Papp Gáborék találtak egy ezüstsirályt is a szeméttelep melletti vízálláson. Azóta gyakorlatilag mindenki látta, aki kilátogatott a helyszínre, csak nekem nem sikerült:-( 

Csütörtökön próbálkoztam egy fél órát, meg ma egy órát, de a címből már úgyis kiderült, hogy ezúttal sem találkoztam az ezüstsirállyal. 

Mégsem volt eredménytelen a mai kiruccanás, mert ismét előkerült három fiatal heringsirály. Itt a baloldali madár is valószínűleg az, bár a határozott maszk és a túl sötét hát engem kissé elbizonytalanít.

Ugyanez közelebbről:

Ez már egy jóval egyértelműbb példány:

 

A bokrokból két csilpcsalpfüzike is szólt, egyiküket sikerül lencsevégre kapni: 

Míg a sirályokat próbáltam még alaposabban átnézni, egyszerre a seregélyek és varjak hatalmas tömegbe rendeződtek és rendkívül gyorsan  kezdtek gomolyogni. Ez gyakran a ragadozó jelenlétét sejteti.

Egyszerre elő is került a "bűnös". Kerecsen!

Nem túl távolra ült le, csodálkoztam, hogy miért nem repül messzebb. Nem látszott sérültnek, meg is találtam az okát annak, hogy miért maradt a közelben. A fűben megleltem ugyanis egy vetési varjú véres tetemét. A kerecsensólyom - amelynek jól láthatóan véres a csőre - valószínűleg arra várt, hogy eltakarodjak a helyszínről és végre megkapja vadászata megérdemelt nyugalmát:

A kerecsent tartják sokan a mondabeli turulnak. Hogy miért, rejtély. Fintha Pista bátyám egy izgalmas dolgozatában épp azt fejtegeti, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a magyarok totemállata, a turul épp ez a sólyomfaj lett volna, mivel erre az okiratok és történeti emlékek semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatnak.  Ő arra gyanakodott, hogy inkább egy másik nemes madarunk, a daru lehetett az igazi turul. Már csak a névbeli hasonlóság is emellett az érv mellett szól. Hogy mi lehet az igazság, nem tudom, mindenesetre engem ma ezüstsirály helyett egy kerecsennel hozott össze a sors, és ezt nem is bántam annyira:-)

Bocskaikerti ősz

A tegnapi madarász suli után ma reggel Bocskaikertben tettem egy órás sétát és az erdei madarak mellett az ősz szépségeit próbáltam megörökíteni:

A földön a színes levelek között itt-ott még szamócát is lehet találni:

Tegnap csak hallottunk vörösbegyet a gyerekekkel, ma sikerült az őszi hangulatban látni és meg is örökíteni:

Most sajnos csak egy nagy fakopáncs került elő, de azt legalább viszonylag közelről és szép fényekben fotózhattam. Itt is látszik a bajuszsáv, ami egészen a tarkóig húzódik, de a tűzpiros alsó farkfedők is jól elkülönítik a balkáni fakopáncstól (Annak ez a testtájéka inkább rózsaszínes.)

Ezek a bélyegek azért jók, mert akkor is látszanak, ha csak a hátát látjuk a nagy fakopáncsnak:

Ez már egy másik példány, ennek a piros tarkója árulkodó, ez a hímekre jellemző:

A leggyakoribb madarak persze a cinegék, itt egy kék cinege bogarássza az őszi leveleket. 

Egyszerre még egy énekes rigó is előkerül, most, hogy nem énekel, már nem olyan feltűnő a jelenléte, de az erősen pettyezett has és a sárgás mell segít a határozásban.

Heringsirály, viharsirály

Ma délelőtt ismét volt egy órácskám,amit arra próbáltam felhasználni, hogy ellenőrizzem a sirályokat. Nem is volt hiábavaló kísérlet: hamar kiszúrtam egy fiatal heringsirályt. A sötét ("piszkos") fejmintázat, a gyenge, fekete csőr és főleg a hát fehér szegései jó határozóbélyegek:

Ez a másodéves sztyeppi sirály a feltűnő rózsaszín-fekete csőrével és a világos fejével jellegzetes. A háton még sok a barna színű toll, ezek a madár fiatal voltára utalnak:

Ez már inkább egy harmadéves és sárgalábú példány. Jóval vaskosabb, rövidebb a csőre és teljesen fekete.

Volt végre egy első teles viharsirály is, a dankáknál nagyobb mérete jól látható:

Közben előkerült egy másik fiatal heringsirály is. 

Ezen a képen mindkettő látszik:

(Gyanítottam, hogy több is lehet, később Papp Gáborék összesen négyet szúrtak ki a tömegből.

 Sőt: világoshátú heringsirályokat is láttak)

Egyszer csak egy sztyeppi sirályt is felfedezek a sok sárgalábú között.

 A teljesen fehér fej, sötét szem és egyenletes csőr, kiugró gonys nélkül jó bélyegek:

Elég agresszívan viselkedett: Itt éppen egy dankát próbál megtépázni:

Visszafelé ballagva még egy szürke gém is "rámrepült":

Délután a madarász sulis gyerekekkel találtuk ezt a szöcskét a bocskaikerti vasúti megállóban:

Persze madarakat is láttunk, a gyerekeknek talán a három harkályfaj (kis-, nagy- és balkáni fakopáncs) egyidőben történő volt a legérdekesebb.

Októberi vörösgém

A sárándi határban csípős hideg és deres táj várt ma reggel. Későn kel fel a nap, így aztán, ha 9-10 óra körül haza akar érni az ember, nem sok ideje marad egy kiadós madarászatra. Hát még ha a hideg és a napkelte által létrehozott csodákra is figyelmet próbálunk fordítani. Márpedig én a dérlepte bogáncsoknak nem tudtam ellenállni:

Fotóznom kellett...

Még a fűféléket is. 

(Ujjasmuhar:)

A tározón kevés madár mozgott. Ám rögtön az elején egy fiatal vörös gém repült fel, amin igazán meglepődtem, hiszen októberben már ritkán lehet találkozni e fajjal!

Végre egy igazi téli vendég is előkerült: az első kékes rétihéja, amit az idén láttam, mégpedig egy tojó. Remélem, lesz még ennél jobb képem is a fajról!

A kócsagok a szürke gémekkel együtt most is elmaradhatatlanok voltak. Ha pedig repültek, próbáltam lencsevégre kapni őket.

Hol ellenfényben:

Hol meg szemből:

Legalább húsz cigányréce is mozgott a tavakon. Elég hamar felrepültek, így csak az alábbi "hangulatképet" sikerült róluk készítenem:

Újra előkerült a hattyúcsalád is, mind az öt fiatallal. 

Bár egy magányos énekes vagy kis hattyúnak is örültem volna :-)

Végül két sárgalábú sirály is berepült a tó fölé, és a  hőlégballon-verseny egyik résztvevőjét is sikerült velük egy képen megörökíteni... (Debrecen felől hatalmas csapat hőlégballon jelent meg, amelyek egyre közeledtek, de még nem voltak zavaróak a madarak számára, amíg ott voltam.)

A kohéziós alaptól a Montgolfierig

Sok minden látnivaló akadt a mai napon, legjobb, ha az elején kezdem. Mivel Debrecenben volt délelőtt dolgom, egy fél órára útba ejtettem a szeméttelep melletti vízállást. Sok dankasirály mozgott, az egyik itt mintha épp a kohéziós alap tájékoztató táblájának szövegén csóválná a fejét... 

Az elmaradhatatlan sárgalábú sirályok mellett végre sztyeppiek is előkerültek. E példány viszonylag egyenes és hosszú csőre, szinte tiszta fehér feje a sztyeppi sirályra jellemző sajátosság: 

Ez a sárgalábú előtti kisebb termetű (dankánál valamivel nagyobb méretű) madár viszont szerintem egy fiatal viharsirály lehetett. A kerek fej, a kis termet és a gyenge csőr erre utal, de azért szívesen fogadom a magyarázattal ellátott cáfolatokat:-)
És ez már meg is történt. Papp Gábor szerint ez csupán egy apró termetű sárgalábú sirály. Különösen a nagyfedők és a harmadrendű evezők mintázata, ami mégis inkább a michahellis felé teszi a voksot. 

Hogy a klasszikus sárgalábúak is képviseljék magukat a mai blogban, álljon (ússzon) itt két adult/subadult példány:

Az alábbi példánynak már annyira csíkozott volt a feje, amit én még nem láttam. Jól látható, hogy a nyakán is megjelenik a mintázat, mindez persze még egyáltalán nem elégséges ahhoz, hogy ezüstsirálynak kiáltsuk ki. Én biztos, ami biztos alapon "feldobtam" a képét a birdingre, és Gál Szabolcstól, valamint Daróczi Szilárdtól a következő, rendkívül tanulságos válaszokat kaptam:

"Ennél a sirálynál ölég jól látszik, hogy a csíkozás a szem körül a legerősebb, aztán kihagyás után a nyakon vannak még cirádák. A tuti téli ruhás ezüstök egész feje és a nyak felső szegmense egyöntetűen mintás, és a barna sávok nem ennyire halszálka méretűek, hanem vastagabbak, markánsabbak. a szárny ilyenkor elég rövid."

"egyáltalán nem ritka az ennyire csíkos nyakú és fejű példány. Ha jól tudom, a csíkozás erősebb a keleti populációknál.

Amint Szabi is írta, az ezüstsirály nyak/fejcsíkozása más. Hozzátenném még, hogy az igen sötét dolmány, az evezők végén található világos pöttyök és talán a sárgás-krémszínű írisz is mind sárgalábú mellett szól. Ez utóbbi két bélyeg lehet olykor átfedéses is."

Bár ezen a heringsirályok és világoshátú heringsirályok is előkerültek a vízállásról, nekem ekkora szerencsém nem volt. Ez az egerészölyv azért még megörökíttetett visszafelé menet:

Bocskaikertben az iskolai pálya mellett újabb légyölő galócák bújtak elő, amik szintén képre kívánkoztak:

Útközben a gyerekek "tücsköt-bogarat" összeszednek, ezúttal nemcsak képletesen:

Aki tudja, hogy melyik sáskafaj lehet az alábbi, az ne rejtse véka alá a tudását:-)

Végül, még odahaza, az ablakon kinézve is láttam valami érdekeset... A nagy hőlégballon-kavalkádban (ugye világbajnokság helyszíne Debrecen) feltűnt egy különös jármű. De hiszen ez a Montgolfier-fivérek ballonja! Lehet, hogy ők is indultak a VB-n??!