Ma reggel újra kerékpárra ültem és a "magam erejéből" vágtam neki az útnak. Első célom Szepes volt, a falu végén ugyanis tavaly volt egy fülesbagoly-telelőhely. A hideg szélben nem volt túl kellemes tekerni, ráadásul az időközben lakottá vált ház udvarán már nem találtam baglyokat. Szívesen mentem volna tovább délnek, a szepesi határba, de az arrafelé szabadon kószáló, íróasztal nagyságú kutyák nem sok jóval biztattak. Így aztán a Lovász-zugi tavak felé vettem az irányt. A medencék teljesen be voltak fagyva, csupán a dél felé húzó vetési varjak tömegei jelentettek némi változatosságot a csendes tájban. A Tócó vize persze jégmentes volt, ám ezúttal csak erdei cankók repültek fel a mederből, méghozzá öt példány. A patak partján az út elég rossz volt, ezért tolnom kellett a kerékpárt. Egyszerre a már felhagyott szeméttelep dombján két őzet vettem észre. Szerencsére a szél felőlük fújt, de a fényképező még a táskában lapult. Nem sok esély volt arra, hogy megvárják, míg összerakom a felszerelést, de végül szerencsém volt:
Míg az objektív cserével piszmogtam, még egy kékes rétihéja tojót is sikerült elszalasztanom... Továbbsétálva a Tócó partján, a Szikgát felé haladtam, amikor tengeliccsapat szállt le nem túl távol tőlem. Velük is "kísérleteztem":
Amilyen gyakori madarak, olyan nehéz fotótémát jelentenek, mind a megközelítés szempontjából, mind az élességállítás miatt. (Az alapvetően gömbölyded madarakra elég nehéz fókuszálni, főleg ha manuális az élesség állítás az objektíven!)
A 4-es úton átkelve továbbra is a Tócó partján haladva kerekeztem haza, de néhány egerészölyvet leszámítva már nem láttam semmi érdekeset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése